A valószínűségszámítás egy izgalmas matematikai terület, amely a véletlen események és azok valószínűségének vizsgálatával foglalkozik. Az élet számos területén találkozunk vele, legyen szó a játékokról, statisztikáról vagy éppen a tudományos kutatásokról

A tavasz beköszöntének jelei egyre inkább érezhetőek. Február vége felé már szinte tapintható a változás. Például, a nappalok hossza nő, és reggelente, amikor az ébresztő háromnegyed hétkor felcsendül, a sötétség lassan, de biztosan kezdi feladni a harcot. Igaz, az utcai lámpák még nem alszanak el, de a hajnal fénye már sejteket ébreszt. Ugyanakkor a valóság nem engedi meg, hogy mindent ilyen derűsen lássunk. A belső sötétség olykor nap mint nap sűrűsödik, attól függően, hogy éppen milyen lelkiállapotban találja magát az ember. Mert a sötétség nemcsak a fizikai világban létezik, hanem a lélek mélyén is ott leselkedik, várva a megfelelő pillanatra, hogy megmutassa magát.

Itt van például az a harcos, aki egyszerű illegális/törvényes bevándorlóként kezdte meg európai életét, járt iskolába, sokkal jobba, mint amit odahaza kaphatott volna, hiszen ott nincs is igazi iskola, csak életre nevelés és erőszakos élelemszerzési technikák, amelyeket a családi modell és a nyomor szabályoz. Szóval kikerül az iskolából, és egy kis szerencsével valamelyik egyetem, nem a legjobb, de mindenképpen érvényes diplomát osztó főiskola fogadja be. Jóságos professzoroktól sajátítja el a tudomány alapjait, orvos lesz, mondjuk, a jóságosék szigorúan, de emberségesen segítik integrálódását, mindenféle módon kivételeznek vele. Kedveznek neki, támogatják, előmenetelét segítik, maguk mellé fogadják segédként. Nyelveket tanul, etikettet, etikát, kutatási technikákat sajátít el, kisebb dolgozatait harmadik szerzőként (de tulajdonképpen az egyedül megírtat) közlik egy tudományosabb folyóírásban. Már-már a boldogságszérum önti el sejt- és testnyílásait. Társai, akikkel még együtt lakik valamelyik sötétebb városnegyedben, ahová másoknak nem tanácsos alkonyt követően betoppanni, szóval az olyan negyedek lakói elkezdenek fölnézni rá. Más emigráns anyák példaként állítják már itt született, de még mindig az idegenség bélyegét viselő gyermekeik elé. Elhívják, beszélgetnek vele. Legényünk szégyelli is, de ugyanakkor hízeleg neki a megszerzett tekintély vagy lokális hírnév.

Végül elengedik a kezét, maga keres állást. Több helyre is beadja jelentkezését, de sorra-rendre különféle ürügyekkel vagy valóságos indokkal - ki tudja - elutasítják, köszönik szépen, majd hívni fogják sohanapján. Ott áll, doktori diplomájával az aktatáskájában, van neki öltönye, nyakkendője, tud egy halom dolgot, gyógyítana, kutatna, ösztöndíjakért folyamodna, de hiába. Kudarcnak érzi az egész életét. Az utcákat rója. Vagy iszik. Van egy díler ismerőse, ahhoz gyakrabban betér. Fogy a pénze.

A mecset falai között már hallott róla. Kétségbeesett keresésbe fog hát a laptopján, és végül rátalál egy tanműhely közleményére, amely minden részletében testreszabott. Elmerül a sorokban, miközben sértett egója balzsammal telítődik. Bátorítják, emlékeztetik gyökereire, arra az identitásra, amihez tartozik. Vajon hova is tartozik valójában, és mivel tartozik annak az országnak, ahol a kudarcok végül a kétségbeesés mélyére taszítják? A szavak cselekvésre ösztönzik, nagy tettek végrehajtására, amelyeket az ő hatalmas istene jutalmaz, aki csak a bátorság és az önfeláldozás révén adja meg az üdvösség kulcsát, s nyitja meg a mennyország kapuit előttük. Ne féljen az önfeláldozástól; ez az út vezet a megváltáshoz.

Ekkor doktor Ali Bumbáko kimegy a kis hideg, koszos konyhájába, ahol kazlakban áll a mosatlan, a kifizetetlen számlák miatt a háziúr naponta nyaggatja, előkeresi a fiókból a leghosszabb kést, de nincs ott, az is a mosogatóban hever, letörli, magához veszi, és kilép az utcára. Tömeget keres, amelyben elkeveredhet, és aztán...

Kabátja zsebében a kocsikulcsot tapintva, elindul, hogy üzemanyagot vásároljon. Az utolsó filléreit kifizeti, majd céltalanul száguldani kezd. Nem érdeklik az úti célok; csupán a tömeg vonzását keresi. A sétálóutcába is behajt, és a gázpedált a padlóig nyomja. A motor dübörgése betölti az utcát, miközben ő csak a pillanat izgalmát keresi.

A laptopján a kisvegyész műsorából elsajátítja a bombakészítés fortélyait, míg egy másik városismertető adásban felfedezi a zsinagógák és katolikus templomok elhelyezkedését. A mecseteket magától is könnyedén megtalálná, de most a művészettörténeti értékük miatt szeretné felkeresni ezeket az épületeket. Felszerelkezve a robbanószerkezettel, elindul, hogy felfedezze a különböző vallások imahelyeit. Megáll egy mecset előtt, és óvatosan kibiztosítja a magára erősített pokolgépet...

Két dolog biztosnak tűnik: végül elkerülhetetlenül választani fog a cselekmények közül, és ennek következményeként már a délelőtti órákban a rendkívüli hírekben találja magát. Ismerősei pedig vagy ledöbbennek, vagy éppen ellenkezőleg, örömmel reagálnak a hírekre.

Ami szinte lehetetlen, hogy aznap 777 hurri várja a mennyek birodalmában, ahol a próféta már régóta készül arra, hogy keblére ölelje őket. Ugyanis a próféta előtt egy végtelen sor kígyózik, mindannyian a kebelre ölelésre áhítoznak.