Zelenszkij javaslata szerint a zárolt orosz pénzekből finanszírozná a fegyvervásárlást, azonban Trump nem osztja ezt az elképzelést, és tartózkodik a támogatásától.

A világ hangulata drámai módon megfagyott az Egyesült Államok és Ukrajna között kibontakozó szavak háborúja miatt. Tavaly szeptemberben Volodomir Zelenszkij és Donald Trump baráti légkörben tárgyalt a New York-i Trump Towerben, ahol kölcsönös tiszteletüket és barátságukat hangoztatták. Azóta azonban, Trump hivatalba lépésével párhuzamosan, a két ország közötti kapcsolatok egyre inkább megromlottak. A nemrégiben újraválasztott amerikai elnök a héten már sokkal élesebb kritikát fogalmazott meg ukrán szövetségese irányában, még az orosz ellenféllel szemben is. Trump most már illegitim diktátornak és a háború felelősének nevezte Zelenszkijt, és azt is javasolta, hogy a G7 csoport dokumentumaiban ne "agressziónak" titulálják az Ukrajna ellen irányuló orosz inváziót.

Miközben az ukrán fronton valós gránátok robbannak, a globális politika színpadán feszültséggel teli szócsata és pozíciókeresés bontakozik ki. A szereplők egyelőre nem tudják megfejteni Donald Trump valódi és végleges szándékait. Boris Johnson, a korábbi brit miniszterelnök, úgy véli, hogy nem csupán Trump szavait, hanem tetteit is alaposan szemmel kell tartani. Ezzel párhuzamosan a francia elnök Trump hiúságát célozza meg, amikor arra figyelmeztet, hogy határozott erőt kell felmutatni az oroszokkal szemben.

Emmanuel Macron kifejtette, hogy a közelgő washingtoni látogatása során a következőket fogja mondani Trumpnak: „Putyin elnökkel szemben nem engedheted meg magadnak a gyengeséget. Ő nem olyan, mint te, és ez nem is a te stílusod; az érdekeid sem ezt kívánják. Az üzenetem világos: ha megengeded, hogy Oroszország megszállja Ukrajnát, azzal nemcsak Ukrajna sorsa dől el, hanem Oroszország ambíciói sem állnak majd meg."

A zajos politikai színtéren Elon Musk is feltűnik, aki ambícióval lép a külpolitika világába, holott ehhez hivatalos mandátuma nem áll rendelkezésére. Csütörtökön éles kritikát fogalmazott meg Zelenszkij irányába, megjegyezve, hogy míg ő és felesége a Vogue magazin csillogó világában időznek, addig "gyerekek halnak meg a lövészárkokban."

Alexandra de Hoop Scheffer, a népszerű German Marshall Fund párizsi irodájának vezetője figyelmeztet arra, hogy sosem szabad elfelejtenünk: a szavak mögött mindig ott rejlik a valóság. Jelenleg a világrend jelentős átalakulás előtt áll, és Donald Trump inkább a változások szimbóluma, mintsem azok kiváltója. Az Egyesült Államok érdeklődésének fokozatos eltolódása Ázsia, különösen Kína irányába nem új jelenség; meglepőbb lenne, ha valaki mégis meglepődne ezen a folyamaton.

JD Vance amerikai alelnök kioktató és nyers megnyilvánulásai a müncheni biztonsági értekezleten túlmutatnak a puszta arrogancián; figyelmeztetést hordoznak magukban. Az üzenet világosan fogalmaz: Ukrajna európai szövetségesei nehéz döntési helyzetek elé néznek, amennyiben komolyan folytatni kívánják az ellenállást Vlagyimir Putyin agressziójával szemben. A helyzet sürgető: a szuverén, független önfelfegyverzés felgyorsítása elkerülhetetlenné vált, és ennek azonnali lépései szükségesek a jövőbeli biztonság érdekében.

A kutató állítását megerősíti az Euronews korábbi cikke, amely hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok globális politikájának középpontjában - már a Biden-kormány hivatalba lépése óta - Kína állt, és ez a prioritás az ukrajnai háború kitörése ellenére sem módosult jelentősen.

Ez világosan mutatja, hogy az Egyesült Államok által Kijevnek juttatott katonai támogatás az utolsó három év során nem haladta meg a teljes védelmi költségek 4%-át. Ezen összeg még az amerikai légierő által a stratégiai bombázók rejtett technológiáinak és a 6. generációs vadászgépek kutatás-fejlesztésének költségeihez képest is alacsonyabb.

Az Egyesült Államok perspektívájából továbbra is a Kínai Népköztársaság jelenti a legnagyobb kihívást, nem pedig Oroszország. A legutóbbi GALLUP-felmérés alapján az amerikai állampolgárok is egyetértenek ezzel, hiszen Kínát a legfőbb fenyegetésnek látják, míg Oroszország csupán a 26. helyen áll a potenciális veszélyek rangsorában.

A legszembetűnőbb változás az elmúlt évben a Moszkva-ellenes érzületek mérséklődése, valamint Irán figyelemre méltó előrelépése. Ezek az adatok egyértelműen hatással vannak Donald Trump külpolitikai megnyilvánulásaira, és hozzájárulnak az ellenségképek átalakulásához is.

Az európai védelmi ipar megerősítése valószínűleg nem egy egységes uniós kezdeményezés keretein belül valósulna meg, hanem inkább a különböző tagállamok eltérő erőfeszítéseinek összességeként. Jelenleg az Egyesült Királyság, Lengyelország és Svédország mutatják a legnagyobb elkötelezettséget e területen, míg Németország e téren már visszafogottabb. Sokan arra hivatkoznak, hogy a saját országuk gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a katonai kiadások növelését, és más, sürgetőbb problémák (mint például a migráció, lakhatási válság, egészségügyi ellátás, vagy a belbiztonság) elsőbbséget élveznek számukra.

Az is biztosra vehető, hogy az európai NATO-tagok közül senki nem lesz képes eleget tenni Donald Trump követelésének, hogy az atlanti tagok fordítsák nemzeti jövedelmük 5 százalékát védelmi célokra, és ez még Amerikára nézve is igaz. (Lengyelország az egyetlen, aki önszántából közeledik ehhez a magas határponthoz.)

A döntési folyamat bonyolultságát fokozza, hogy a közvéleményt és az egyes országok lakosságát eddig még nem vonták be abba a vitába, hogy mekkora terhet hajlandók vállalni Ukrajna védelmében. Különféle nézeteltérésekre lehet számítani, hiszen a lakosság véleménye jelentősen eltérhet. Egy friss Európai Parlament által végzett felmérés szerint az uniós polgárok 55%-a támogatja Kijev katonai támogatását, míg például Olaszországban a válaszadók 60%-a ellenzi ezt a lépést.

Ha a kérdést úgy fogalmazzák meg, hogy a lakosok milyen áldozatokat lennének hajlandók hozni a saját nemzeti biztonságuk érdekében, valószínűleg más perspektívák és arányok bukkannának fel. Fontos kérdés az is, hogy a közvélemény mennyire érti meg és tartja lényegesnek, hogy a védelmi fejlesztésekre fordított források hosszú távon a digitális és energetikai átállás szempontjából is előnyösek lehetnek.

Globálisan tekintve - az IISS agytröszt szerint - az ukrajnai háború 2,46 ezermilliárd dollárra emelte a világ fegyverkezési kiadásait. Az összevetés kedvéért: Oroszország 2025-ös védelmi kiadásai ebből 100 milliárdot tesznek ki, vagyis nem csak Moszkva, hanem a Föld egésze a lázas fegyverkezés állapotában van jelenleg, és a 60/70-es évek demilitarizálási vágyai a messzi távolba kerültek.

Az Oroszország ellen elrendelt szankciók egyik súlyos eleme volt a Nyugaton tárolt vagyonok, befektetések, tőkék és más gazdasági eszközök lefoglalása és befagyasztása. Teljes elkobzásra ritkán került sor, főként olyan ingóságok körében, mint a jachtok, luxusautók, és párt privát jet vagy helikopter.

Az elmúlt hetekben Ukrajna és egyes szövetségesei, valamint a Trump csapat között több találkozón is felmerült az eszközök amerikai fegyverek vásárlására történő konvertálása. Ez jórészt már elkobzásokat is jelentene, amit egy washingtoni bennfentes szerint Trumpnak is javasoltak.

Az ügyben jártas európai tisztviselők szerint mintegy 300 milliárd dollár értékű befagyasztott orosz eszközről és vagyontárgyakról van szó. Az Európai Unió a G7 csoport tavalyi csúcsértekezletének határozata alapján rendelkezett Ukrajna további pénzügyi támogatásáról, amelyet részben az Európában fellelhető orosz vagyonból fedeznek. A tervet az USA és Kanada is támogatta.

Ezzel ellentétben az új amerikai adminisztráció nem tűnik nyitottnak az elképzelés folytatására; sőt, Donald Trump még azt is javasolta, hogy Oroszországot hívják vissza a G7-es csoportba (vagyis a G8-as formátumba), ami valószínűleg nem talál támogatásra Ukrajnával szövetséges országok részéről.

Az eddigi konstrukció szerint Ukrajna a lefoglalt orosz pénzeszközök hozamából részesedett, nem pedig a teljes vagyonállományból közvetlenül. A "malacpersely" feltörése azt jelentené, hogy Kijev hozzáférést kapna magához a befagyasztott tőkeállományhoz is.

Mivel e berendezések többsége Európán belül található, egy európai diplomata véleménye szerint ez egy olyan eszköz, amelyet az uniós politikai vezetők alkalmazhatnak a lehetséges tárgyalások során.

Az orosz jegybank külföldön lefoglalt vagyonát főleg az Euroclear elszámolóháznál tárolják Európában. Az ebből származó hozamok eddig 50 milliárd dolláros hitelt biztosítottak Ukrajnának. Meg kell említeni viszont, hogy nem csak az amerikai kormány, de több európai szereplő is ellenezte a lépést, és továbbra sem támogatja.

Németország, Luxemburg és Belgium, ahol a legtöbb eszközt az Euroclearen keresztül tartják, vonakodik a teljes elkobzás gondolatától, tartva annak negatív hatásaitól a pénzügyi stabilitásra nézve, és egyben figyelmeztetve a jogi kockázatokra. Az Európai Központi Bank szerint is destabilizálhatja az eurórendszert az orosz eszközök lefoglalása.

Az orosz kormány többször is jelezte, hogy válaszlépéseket fog tenni, ha a külföldi tulajdonú vagyontárgyakat elkobozzák. Moszkva kifejlesztett egy speciális eljárást az orosz földön lévő külföldi ingatlanok lefoglalására ilyen helyzetekben, ahogyan azt a Vedomosztyi gazdasági lap is jelentette januárban. Jelenleg számos európai és amerikai vállalat, köztük bankok is, működik Oroszországban, és az ő vagyonuk az orosz joghatóság alá tartozik. Az orosz pénzügyminisztérium pedig továbbra is korlátozza, hogy bizonyos nyugati befektetők hozzáférhessenek az országban lévő készpénzeszközeikhez és értékpapírjaikhoz.

Bár az ukrán tisztviselők helyzete nem könnyű, mégis úgy vélik, hogy rendelkeznek olyan gazdasági és jogi alapokkal, amelyek lehetővé teszik számukra a persely feltörését. Trump kijelentésére reagálva, miszerint Ukrajnának saját forrásaiból kell fedeznie a folyamatban lévő amerikai katonai segélyeket, az eszközök felhasználása olyan megoldásnak tűnik, ami nemcsak Ukrajna, hanem az Egyesült Államok és a védelmi ipar számára is kedvező lehet - fogalmazott a terv egyik támogatója.

Az ukrán fél olyan jogi aspektusokat emel ki, amelyek alapján az orosz állami vagyon elkobzása a háborús károk kompenzálására jogosan felmerülhet, hiszen Moszkva tartozik Ukrajnának. Továbbá, egy érvként felhozható, hogy a pénzügyi források gyorsabb mobilizálása csökkenthetné azt az átmeneti időszakot, amíg az európai fegyvergyártás eléri a szükséges szintet, így nem teremtene azonnali terheket az Európai Unió számára.