Öt filmjelenet, ahol a statiszták hibái igencsak megnehezítették a rendezők dolgát 1. **Az elfeledett tánc** - Egy népszerű musicalban a háttértáncosok annyira belemerültek a saját mozdulataikba, hogy teljesen elfelejtették a koreográfiát. A főszereplők

A statisztikák olyanok, mint a hatalmas gépezet apró, de nélkülözhetetlen fogaskerei, ám időnként ők maguk is megzavarhatják a működését – majdnem!

Alfred Hitchcock 1959-es mesterműve, az Észak-északnyugat, a kémthriller műfajának klasszikusa, melyben Cary Grant egy Roger Thornhill nevű, átlagos reklámügynököt alakít. Thornhill élete gyökeresen megváltozik, amikor összekeverik egy George Kaplan nevű fiktív személyiséggel, akit kifejezetten azért találtak ki, hogy elterelje az amerikai hírszerzés ellenfeleinek figyelmét. Ezzel a félreértéssel Thornhill egy országos léptékű összeesküvés közepébe csöppen, ahol egy értékes mikrofilmet kell megszereznie a titokzatos bűnözőtől, Phillip Vandammtól (James Mason). A történet során Thornhill a Rushmore-emlékhely látogatóközpontjában találkozik Vandamm szeretőjével, Eve Kendallal (Eva Marie Saint), aki valójában beépített ügynök, titokban a kormány szolgálatában áll. A csel részeként Kendall a szemük előtt "megöli" Thornhillt, de csupán vaktöltényt használ, így Thornhill halottnak tetteti magát. Mielőtt Kendall megnyomná a ravaszt, a háttérben egy fiú látható, aki fülét befogva figyeli az eseményeket. Ez a kis mozzanat a nézők számára jelzi, hogy a fegyver sülni fog, és felveti a kérdést, hogy a fiú véletlenül reagált így, vagy már korábban is találkozott hasonló helyzettel. Hitchcock egy apró, de hatékony trükköt tanított Cary Grantnek, hogy fenntartsa a nyugodt légkört a forgatáson, azonban úgy tűnik, a statiszta nem igazán figyelt a leckére.

Ez a film volt Wesley Snipes első komoly áttörése Hollywood világában, és igazán emlékezetes alkotásnak számít, hiszen Kevin Hooks rendezése az egyik legizgalmasabb Die Hard-stílusú mozi, ami az évek folyamán született. A cselekmény középpontjában Charles Rane, a terroristavezér (Bruce Payne) áll, aki egy szűk csoporttal együtt megszerzi a hatalmat egy repülőgép felett. Snipes itt John Cuttert alakítja, aki egy terrorizmusellenes egység vezetője, és éppen ezen a gépen tartózkodik. Rane FBI-őrizet alatt indul útnak, de kísérői hamarosan tragikus sorsra jutnak, amikor a terroristák leleplezik magukat az út közepén. A történet során egy megölt FBI-ügynök arcán már korábban is látható a vér, még mielőtt végül fejbelövik. Ez a baki akkor válik szembetűnővé, amikor Rane jobbkeze, Sabrina Ritchie (Elizabeth Hurley) felfedi, hogy a terroristákhoz tartozik. Mivel a filmet nem időrendi sorrendben forgatták, így valószínű, hogy az ügynök halálát korábban, aznap rögzítették, anélkül, hogy a művért eltávolították volna az arcáról. Az ilyen jellegű bakik elkerülésére általában folytonossági szakértőt alkalmaznak, de úgy tűnik, hogy az illető aznap nem végzett alapos munkát.

Jon Favreau, a napjaink egyik legismertebb hollywoodi rendezője, a nagy áttörését az 1996-os indie vígjáték, a "Bárbarátok" révén érte el, amelyben nemcsak a főszerepet játszotta, hanem a forgatókönyvet is ő írta. Favreau karaktere, Mike Peters, egy küzdő komikus, aki Los Angelesbe költözik, hogy új életet kezdjen és fellendítse karrierjét. A történet során Mike egy nehéz szakításon esik át, ami után újra a randizás világába merül, ahol találkozik Lorraine-nel (Heather Graham), egy fiatal nővel, aki szintén az új életét próbálja megtalálni Los Angelesben. A két karakter első találkozása egy félhomályos bárban játszódik, ahol Mike magabiztosan közelít Lorraine-hez, de az ismerkedési próbálkozása nem éppen zökkenőmentes. A háttérben egy statiszta jelenléte zavaróan hat, ahogy rosszallóan reagál Mike közeledésére. Amint a statiszta észreveszi, hogy a kamera közvetlenül rögzíti a jelenetet, gyorsan eltűnik a képből. Az ilyen apró bakik egy független film esetében szinte elkerülhetetlenek, és csak hozzájárulnak a film bájához. Mike és Lorraine találkozása kulcsfontosságú fordulópontot jelent a történetben, hiszen Mike karaktere a kezdeti szorongásból és kétségbeesésből egy új lehetőség felé nyitottá válik.

A "Sikoly 2" kétségkívül a franchise egyik csúcspontja, de a film még magasabbra is emelkedhetett volna, ha nem lenne benne egy meglehetősen ügyetlen statiszta. Wes Craven rendező itt mesterien építette fel a horror jelenetek feszültségét, ám egy bamba mellékszereplő sajnos rontja az összképet. A történet középpontjában az előző rész túlélői állnak, akik egyetemi életüket élik, miközben új, rémisztő Szellemarcú gyilkosok leselkednek rájuk a kampuszon. Az egyik legemlékezetesebb pillanatban Cici Cooper (Sarah Michelle Gellar) brutális gyilkosságot szenved el a női diákszövetség elhagyatott épületében. Amikor a bulizók értesülnek a tragédiáról, azonnal menekülni kezdenek, hogy vagy meglessék a gyilkosság helyszínét, vagy egyszerűen csak biztonságba jussanak. Közöttük van az a figura is, aki egy tál rágcsálnivalót szorongat a kezében, és komikusan ingatja a fejét Sydney Prescott (Neve Campbell) mellett, mielőtt furcsa módon eltűnne a képből. A Cici brutális halálából eredő feszültséget ez a statiszta teljesen elrontja, hiszen a részeg és pánikba esett alakításával inkább mulatságos, mint félelmetes.