A nők elleni erőszak kérdése rendkívül súlyos probléma, amelynek megoldása még mindig sok kihívás elé állít minket. Az állami áldozatvédelem gyakran észrevétlen marad, és a segítségnyújtás sok esetben nem éri el a szükséges szintet. Ennek ellenére az önko

Ha a "bántalmazás", "kapcsolati erőszak" és "áldozatsegítés" kulcsszavakra keresünk, számos weboldalra bukkanhatunk, amelyek azt hirdetik, hogy az állam komolyan veszi a feladatát, és hogy bántalmazás esetén van hova fordulni. Az is gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy az államilag támogatott Áldozatsegítő Központok az ország különböző pontjain összehangolt hálózatot alkotnak. Mindez magában foglalja a 24 órás hívható központi segélyvonalat, a diszpécserközpont működését, valamint a menedékházak elérhetőségét, amelyek segítenek a rászorulóknak.

A látszat mögött rejlő valóságot tárja fel Lombos Petra, aki a közelmúltban elindított Óvóhely nevű áldozatvédelmi program munkatársa a józsefvárosi önkormányzatnál. "Az állami rendszer még nem készült el" - hangsúlyozza. "A szociális ellátórendszer már most is rendkívül leterhelt, és sok esetben hosszú várólisták nehezítik a helyzetet. Ráadásul a krízisférőhelyek száma drasztikusan alacsony, és az ágazatban dolgozók többsége nem rendelkezik a szükséges szakképzettséggel" - sorolja azokat a problémákat, amelyek miatt a kerület úgy döntött, hogy aktívan részt vesz az áldozatvédelem fejlesztésében.

Dés Fanni, a NANE szakpolitikai szakértője úgy véli, hogy valójában nem létezik Magyarországon megfelelő, átfogó áldozatsegítő rendszer, ráadásul több különböző alrendszer nehezen átláthatóan működik egymás mellett. Példaként említi: léteznek az alapszolgáltatások, köztük a család- és gyermekjóléti rendszerek, amelyeket ugyan az állam biztosít, de országszerte az önkormányzatokhoz tartoznak. Általában ezekkel kerül kapcsolatba először az áldozat, csakhogy nem ezt a rendszert találták ki arra, hogy bántalmazottaknak segítsen - hiszen ezek a szolgáltatások alapvetően a gyerekek és családok támogatására fókuszálnak -, így itt nincs is ehhez elég tudás, kapacitás.

A bántalmazás áldozatainak támogatására létrehozott rendszer önállóan működik, és ennek központi eleme az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT). Ez a diszpécserszolgálat felelős azért, hogy a bántalmazottakat biztonságos szálláshelyekre helyezze. Azonban fontos megjegyezni, hogy országos szinten mindössze 300-350 férőhely áll rendelkezésre, ami Dés Fanni véleménye szerint rendkívül alacsony számnak számít.

A menedékház után az áldozatok számára lehetőség nyílik anyaotthonba vagy családok átmeneti otthonába való tovább lépésre. Azonban ezek az intézmények elsősorban a lakhatási krízisben szenvedő egyénekre és családokra koncentrálnak, így gyakran hiányzik a kifejezetten az áldozatok segítésére specializált támogatás – állítja a szakértő. Ráadásul, mivel az országban nincsenek átfogó lakhatási programok, azok a családok, akik valaha lakhatási problémák miatt intézményes segítségre szorultak, sok esetben hosszú időn keresztül bent ragadnak az intézmény falai között. Lombos Petra szerint a rendszer fejlesztése és bővítése mellett kiemelten fontos lenne az is, hogy...

A szakértők hangsúlyozzák, hogy az ágazat szinte minden területe túlterhelt. Példaként említik az Ökumenikus Segélyszervezet krízisambulanciáit, ahol komplex áldozatsegítő szolgáltatások állnak rendelkezésre, beleértve szociális munkások, pszichológusok és jogászok segítségét is. Azonban Lombos Petra és Dés Fanni rámutatnak, hogy ezekre a szolgáltatásokra hosszú hónapokat kell várni. Emellett ott vannak az állami Áldozatsegítő Központok, amelyeket a kormány az utóbbi években a kapcsolati erőszakkal szembeni küzdelem védvonalaként hirdetett meg. A valóság azonban az, hogy ezek a központok nem töltenek be ilyen szerepet. Az ország különböző pontjain 17 ilyen központ működik, de nem specializálódtak kifejezetten a kapcsolati erőszak áldozataira. A munkatársak között nem mindenki rendelkezik a szükséges speciális képzettséggel, és bár jogi és pszichológiai tanácsadást nyújtanak, ezekhez is hosszú várólistákon keresztül vezet az út. A kormányzatot is megkerestük az ügyben, de kérdéseinkre nem érkezett válasz.

Mindezek miatt döntött úgy a főváros VIII. kerülete, hogy - szakértő civilek, például a NANE és az Utcáról Lakásba Egyesület együttműködésével - saját segítőszolgálatot indít Óvóhely néven. Ennek első eleme az, hogy elindítanak egy telefonszámot és létrehoznak egy e-mail címet, amelyeken a személyes segítségkérés mellett jelentkezhetnek a kerületi bajbajutottak. Az érintettnek egyebek mellett az úgynevezett biztonsági terv készítésében is segítenek - ez adhat kapaszkodót abban, hogy milyen lépéseket tehet a bántalmazó kapcsolatból való kilépés felé.

Szükség esetén jogi tanácsadást és képviseletet, valamint pszichológiai támogatást is nyújtanak, figyelembe véve az áldozat specifikus igényeit. A hosszú távú segítségnyújtás keretében céljuk, hogy támogassák az illetőt a fizikai biztonság megteremtésében, a megfelelő lakhatás biztosításában, továbbá a válással és a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos jogi kérdések rendezésében.

Mivel az áldozatok gyakran a helyi önkormányzat szociális ellátórendszerével, vagy annak egyik munkatársával lépnek kapcsolatba, az új szolgáltatás révén azonnali támogatást tudnak számukra nyújtani - hangsúlyozza Udvarhelyi Tessza, Józsefváros társadalompolitikáért és társadalmi kapcsolatokért felelős alpolgármestere. Ez különösen jelentős, mert sok bántalmazott nő nem tudja, hová fordulhatna segítségért. A legkiszolgáltatottabb anyagi és egyéb szempontból hátrányos helyzetű emberek körében ez a probléma fokozottan jelen van, hiszen a kapcsolati erőszak sok esetben rejtve marad. Az alpolgármester kiemeli, hogy az önkormányzat a legtöbbször a legelérhetőbb segítségforrást jelenti az érintettek számára. Továbbá, az Óvóhely bevezetésével nemcsak a rászorulóknak nyújtanak támogatást, hanem a már működő kerületi segítő rendszerek terheit is csökkentik.

Udvarhelyi Tessza véleménye szerint az önkormányzatok aktív szerepvállalása a kapcsolati erőszakkal szembeni küzdelemben alapvetően a politikai akarat kérdése. Az Óvóhely, amely Józsefvárosban valósult meg, EU-s pályázati támogatásból jött létre. Bár a projekt megvalósításához szükséges volt egy önrész, valamint saját erőforrások és munka biztosítása, a leglényegesebb lépés a pályázat benyújtásának szándéka volt. Ezzel együtt a kapcsolati erőszak jelenségének felismerése és a probléma kezelése kiemelkedő fontosságúvá vált.

Nem a józsefvárosi az első Óvóhely: a kezdetek Ferencvárosra nyúlnak vissza, ahol 2020-ban indult el egy olyan komplex pszichológiai, jogi és mentálhigiénés tanácsadó rendszer, amely kifejezetten a kapcsolati erőszak áldozatait célozza meg. Ennek keretein belül önkormányzati védett lakásokat is kijelöltek, hogy biztonságos menedéket nyújtsanak a bántalmazottak számára. A ferencvárosi és józsefvárosi Óvóhelyek az országban egyedülálló kezdeményezések, de emellett más önkormányzatok is együttműködnek a NANE-val az áldozatvédelem érdekében. Vannak olyan kerületek, mint Óbuda, ahol külön lakhatási programokat indítottak bántalmazott nők számára, de az, hogy egy önkormányzat önállóan és átfogóan épít ki ilyen komplex szolgáltatásokat, még mindig ritkaságnak számít. Lombos Petra megjegyezte, hogy egyre inkább érezhető a változás az önkormányzati szférában, és úgy fogalmazott:

Húszöt évvel ezelőtt, aktív állampolgárként tapasztaltam, hogy az önkormányzatok nem tulajdonítottak kellő jelentőséget a nők elleni erőszak kérdésének, és úgy vélték, hogy nincs felelősségük a probléma kezelésében. Ma viszont egyre több ember és intézmény kezd foglalkozni ezzel a súlyos problémával, jelezve, hogy végre felismerjük a változás szükségességét.

Udvarhelyi Tessza véleménye szerint a főváros szintjén, a kerületek között rendszeresen megrendezett Áldozatvédelmi Fórum és a budapesti önkormányzatok önálló tevékenységei egyértelműen jelzik, hogy a rendszer fejlődése és az irányvonal már körvonalazódik. A józsefvárosi alpolgármester hangsúlyozza, hogy a nőmozgalmak hosszú évtizedek óta végzett kitartó munkája vezetett ahhoz, hogy a fővárosban kialakult egy olyan politikai akarat és társadalmi tudatosság, amely cselekvésre ösztönzi az önkormányzatokat.